Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyiptomban

2014.05.23

 Folytatása az Akik vagyunknak:

 

                   

                           

Egyiptomban

 

Hihetetlen, de ugyan úgy, mint az előző rész elkezdésekor, a cím leírása után, megint „kék halál”, azaz, kék oldal, a figyelmeztető felirattal jelent meg, és a gép kikapcsolódásával megszakadt az írás (megszakították?). Mindjárt éreztem, hogy azért történt, hogy most is kérjem az égi segítséget, és áldást a további folyamatok leírásához, így hát megkérdeztem, mi az, amit szükséges tudnom?

 

Jézus vagyok, gyermekem.

Újabb megerősítés érkezik számodra. Mégpedig azért, hogy bátran kövesd belső késztetésedet, hogy folytasd azoknak az eseményeknek a leírását, ami előkészítette országotokat erre a mai időszakra, energiákra. És most folytasd bátran, mert mi veled vagyunk. Írj.

 

 

2008. 11. 05-n. elindultunk Egyiptomba

 

52-en készültünk az egyiptomi útra, Alone vezetésével.

Nekünk, és még a csoport számos tagjának, külön feladataink is voltak.

A közös munkán kívül, a mi küldetésünk, a magyarságot illető kulcsok és kódok elhozatala volt. Ebben 7-en vettünk részt:

- az egyiptomi munkát hárman valósítottuk meg,

- hárman a Szilfa tisztáson fogadták az átirányított kódokat, és kristályokat, mialatt a csoport itthon maradt tagjai kapcsolódtak az amarnai csoport szertartásához,

- a feladat lehozója, otthonában konvertálta az eseményeket.

 

Erre azért térek most ki, mert az egyik résztvevő, nem tudhatott arról, hogy milyen fontos küldetést teljesít ezen az egyiptomi úton.

Fontos volt a négy elem jelenléte ebben a munkában, Ő a föld elemet képviselte. Nagyon nehéz volt számomra az a kérés, hogy nem beszélhettem vele, mivel ez volt az égiek kifejezett kérése.

A repülő utunk során, a fehér, habos felhőtakaró felett csodálatos naplementében volt részünk: Egyiptom esti fényekben pompázva várt bennünket. A Pazar szálloda ablakaiból a Nílusra is ráláthattunk. A csodálatos kilátás mellett megtapasztalhattuk az egyiptomi építkezés furcsaságait, a befejezetlen házakat, tetejükön álló falak közötti „raktárakat”.

 

Piramisoknál

 

Korán a piramishoz értünk, mert csak 400 embert engedtek be egy nap. Fátyolos, csodálatos napfelkelténk volt. Szó szerint ködben látszott minden. Bár pára ott nemigen lehetett, ezt inkább a szmog okozhatta.

A piramis belsejében, leírhatatlan érzéseket éltem át. A király kamra szarkofágjánál állva, kezemet rátéve, pár perc után, mintha mennyei kórus zengett volna. Azt hittük, hogy biztosan a királynő kamrájában énekelnek, s onnan jön fel a hang, de amikor lementünk a kamrához vezető folyosó vasrácsokkal és lakattal el volt zárva. A királykamrában lévők, akik a terem másik oldalán voltak, azt hitték, mi éneklünk halkan. Csodás volt a mennyei muzsika. Amikor a látogatók távoztak a teremből, körben álltunk, és fogadtuk a hatalmas energiákat… Még az ott készült hangfelvételt hallgatva is fantasztikus élmény. Később Toth jelentkezett.

 

Toth szólok most hozzátok.

Köszönöm, hogy eljöttetek, és hogy szólhatok hozzátok.

…Sokan közületek, most megkaptátok azokat a fénykódokat, melyekkel dolgozni fogtok. Nagy az öröm, és az ujjongás, itt a fényben. Nagyon sokan kísérünk végig utatokon…

A csoport tagjai felkészítést kapnak most, olyan energiákat, amely a további utatokat szolgálja…

 

Sok minden történt ott velünk a piramisban, amit nehéz szavakba foglalni.

A piramist elhagyva, parányiként álltunk mind a piramisok, mind a szfinx előtt.

 

 

08.11.07. Asszuán, Phílea, Ízisz temploma

 

Hajnali 3 órakor indult a repülőnk Asszuánba. Fantasztikus élmény volt a jobb oldali ablakból a csillagokat, a másik oldalon pedig a vörös fényekben felkelő napot, s alattunk a sivatagot, majd a gát mögött elterülő, csillogó Nasszer tavat látni. Földre érésünkkor éppen besütött a nap a repülő ablakán hajnali 5 órakor.

Fél hétkor már a Nasszer-tavon hajóztunk Phílea felé, Ízisz templomába. Minden szépséges, felemelő, és csodálatos volt. Rajtam viszont mérhetetlen szomorúság lett úrrá. Nem értettem, miért. Csillogó víztükör, itt vagyok a pazar környezetben, csodálatos útitársakkal és szomorú vagyok. Behúzódtam egy árnyékos kőre, és rákérdeztem, mi az oka.

 

Izisz szólt hozzám:

Mert te hoztad ide a csecsemő Tutankhamont, hogy megmentsd az életét.

 

Csak ültem letaglózva, és még mélyebb szomorúság kerített hatalmába, ami addig tartott, amíg a szigetet elhagyva, a hajóból ki nem szálltunk. Történelmi tudásom messze nem tökéletes, így nem igazán ismertem Tutankhamon életét, bár a tankönyveink teljesen mást írtak erről a korszakról, mint ahogyan a többiről is, főleg a magyarság históriájáról, mint ami a valóság lehetett.

Délután végre elfoglalhattuk a Níluson ringatózó hatalmas hajón a szállásunkat, de pihenésre nem jutott idő, mert indultunk falukázni (kis vitorlás hajó). A naplementét már a Níluson élvezhettük, és amikor már leszállt a sötétség, előkerültek a dobok. Igazán hangulatos órákat töltöttünk a vízen.

Még ki sem pihentük magunkat, hajnali 2 órakor ébresztő, és irány a buszhoz. Útravalónak egy kispárnát, és egy tortadoboz kaját nyomtak a kezünkbe. Fél ötkor már a napfelkeltét nézhettük a Nasszer-tavon, Abu Simbel rózsaszín fényekben ragyogó templomaival a hátunk mögött. Egyik csodásabb volt, mint a másik. Jó, hogy a fényképezőgép rögzíti a felvétel idejét, így láthatom, hogy már 6.10-kor száguldottunk visszafelé, most már világosban.

 

Megcsodálhattuk a sivatag, már akkor perzselő, délibábos szépségeit, a csaknem fekete kúp formájú képződményeket, melyek, mint a szétszór piramisok díszítették a tájat.

A fáradalmakat, a négyemeletes hajónk fedélzetén pihenhettük ki, csodálva a nílusi táj szépségeit, időnként megmártózva a kis medencében.

 

Délben már Komombó templomát látogattuk, ahol a neofiták a dualitás rejtelmeiről kaphattak tanítást, némi krokodilos beavatással körítve. Hajóutunk vitt tovább a vízen, naplementével, csillagos éggel. Edfu, Hórusz temploma, már esti kivilágításban ragyogott.

A hajóra visszatérve vacsora, buli, majd éjfél felé zsilipelés, és csillagragyogás a fedélzeten zárta a napot.

 

Másnap reggel irány a Kolosszusok, és a Királyok völgye, Medina Habu, Majd délután Karnak temploma, este pedig, kivilágításban Luxor látványa varázsolt el bennünket.

 

Rövid éjszakai pihenés után, végleg elhagyva a Nílusi hajónkat, elindultunk Abydosba, Ozirionba, ahol a fáraók kartusai borítják az egyik falat, és ahol a legősibb templom áll a vízben, egyik oszlopán az élet virágának vésetével. Itt fenséges érzések közepette gyorsan szertartásra álltunk össze, úgy téve, mintha csak közösen nézelődnénk. Megtettük azt, amit a helyszín kívánt.

 

Tovább indultunk Denderába, a Hathorok templomába, ahol a tetőtérről nyíló kis terem mennyezetén a két zodiákus korong másolata látható. Az eredeti Párizs múzeumában található.

Minden meglátogatott épületről regényeket lehetne írni, de azt meghagyom azoknak, akik ismerői a koroknak, és művészeteknek.

 

Este, egy núbiai skanzenben vacsoráztunk, majd láthattuk kézműves alkotásaikat. Innen indultunk a repülőtérre, s két óra repülés, majd buszozás után, hát úgy két óra felé értünk a kairói szállásunkra.

Reggel, hét órakor már a buszon voltunk útban úti célunk leglényegesebb színtere felé, Tel Amarnába. 2008.11.11.-n, 11 órára lett tervezve a szertartás.

 

Akadályok lassították az utunkat, többek között lerobbant a buszunk. Már az előző napok buszban töltött órái alatt folyt a felkészítésünk. Ilyenkor, mélységes, fenséges érzések voltak rajtunk. Vezetőnk a következőket mondta egy alkalommal: …A beavatások, ha nem sikerültek, akkor belehaltak a beavatottak, (krokodilok, a szarkofág). Ez is egy ilyen beavatás lesz, de ti nem fogtok belehalni. Igyekszem úgy elmondani, hogy ne kapjatok szívgörcsöt, (nevetés, köszi.) Azoknak sikerül ez a beavatás, akik ott lesznek Amarnában. Ez előrevetíti azt, hogy nem mindenki tud eljönni oda. Ezért nagyon fontos, hogy ha bárki nem érzi a szívében, hogy ott kell lennie, akkor inkább önszántából mondja, hogy nem szeretne eljönni, erre a szertartásra… Mivel itt olyan erőteljes energiák lesznek, hogy nem tudná elviselni. A sok energiától baja lehet. Az is elképzelhető, hogy a szervezete fog tenni intézkedéseket, pl. oda köti a mellékhelységbe. Ez most a hit megmérettetése is… Ez egy csapat. Csak együtt tudunk egységként működni, csak akkor sikerülhet. Ha meg tudtam volna tenni egyedül, akkor egyedül jöttem volna ki.

Most pedig Nefertiti szól hozzátok.

 

Nefertiti:

A beavatás, amit most megkaptok, elengedhetetlenül szükséges az amarnai szertartás sikeréhez. Az előző napokon, folyamatosan készítettünk fel benneteket. És most itt az idő, hogy döntsetek, vállaljátok-e a feladatotokat? Itt vagytok, mert tudjátok, hogy küldetésetek van...

Készen állsz-e arra, hogy ne csak önmagadért, hanem az egész világért cselekedj? Csak is ezzel a tiszta szándékkal tudsz részt venni ezen a szertartáson. Nem engedhetjük meg, hogy veszélybe kerüljön a küldetés. Sokkal többről van itt szó, mint amit ti emberi ésszel fel tudnátok fogni…

 

Most, hogy lassan közeledtünk Tel Amarna felé, mélységes csönd, és belső nyugalom töltötte meg szívünket és járművünket. Tudtuk, hogy égiek segítenek abban, hogy a megfelelő időben megjelenhessünk a szertartás helyén.

 

Homok-, és kősivatagon át haladtunk. Néha bepillanthattunk apró falvak utcán zajló életébe.

Egyébként, minden helyszínre érésünk katonai kísérettel zajlott. Még a Níluson, a nem túl stabil kompunk átkelése közben is katonai motorcsónak körözött körülöttünk.

 

Tel Amarna

 

A Níluson szerencsésen átjutva, rozoga, enyhén illatos busszal, katonai kísérettel haladtunk még pár kilométert.

Megérkeztünk.

Egykoron Egyiptom közepén, ezen a helyen építette fel Ehnaton, és Nefertiti csodálatos birodalmát. Mi most azért érkeztünk ide, hogy az Ő álmukat - melyekért akkor elpusztítottak mindent az ellenerők - megvalósíthassuk bolygónkon.

Most, teljesen földdel egyenlővé tett hely fogadott. Egy pusztaság. Egyetlen, másik templomból ideszállított oszlop állt a területen. Szerencsére az alapja látható volt a templomnak, így mindenki megtalálva a helyét, felálltunk a szertartáshoz. Társunk, aki a mi feladatunknak is egyik tagja volt a hármunk közül, átlépett a kapun, elhagyva testét, és áthozta a csoport, a világ, és a mi kis csoportunk számára a megbízatásában szereplő dolgokat.

 

Mélységes érzések között zajlott a szertartás. Mindaz megtörtént, amiért ilyen nagy utat tettünk meg. Hatása leírhatatlan. Földünk, és a rajta élő teremtmények felemelkedésének érdekében volt szükséges mindennek megtörténte. Mint azt elmondták az égiek, Univerzumok lakói segítették munkánkat, hogy végre megvalósulhasson az, amit az ellenerők addig a napig mindig meghiusítottak.

 

Következő nap programja Szakkara piramisa, majd a szőnyegmúzeuma volt. Út közben visszafelé egy nagyon kellemes kertben, ahol ebédeltünk, zenével fogadtak.

Kairóba érve, az esszénus falut kerestük fel, ahol Jézus, és családja tartózkodott egy ideig, majd a Papirusz Múzeumba érkeztünk, és láthattuk, hogyan is készül a papirusz.

Onnan a Kairói Múzeumba látogattunk, ahol megcsodálhattuk kincseit, köztük a Tutankhamon sírkamrájában találtakat.

 

Ahogy abba a terembe értünk, megint érdekes érzéseim voltak. Néztem a tárgyakat, majd ahogy a bejárattal szembeni tárolóhoz értem, legyökerezett a lábam. Nem értettem, miért. A tárolóban egy kisebb pálca, és ostor volt látható, amire szinte rámeredtem. Megszólalt bennem egy hang:

 

Ezt te adtad a gyermek Tutankhamonnak.

 

tut.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csak álltam ott, és nem tudtam továbbmenni. A többiek már kimentek, így utánuk kellett mennem, anélkül, hogy megcsodálhattam volna a többi kincset, köztük a halotti, gyönyörű maszkját.

Végigjárva a Kairói Múzeum további termeit, szinte oda sem tudtam figyelni a történtek miatt, a fantasztikus látnivalókra.

A kairói bazár meglátogatása után indultunk a Vörös-tenger felé, El Sahniaba. Út közben említették, hogy a közelben található Remete Szent Antal, és Remete Szent Pál kolostora. Olyan erős húzásom volt a felkeresésére, hogy el sem tudtam képzelni, hogy kimaradhatna a programból.

El Sahnaiban, csodás élményekben volt részünk naplemente, műsoros est, teliholdas éjszaka, napfelkelte, fürdőzés, napozás…

 

A következő napon egy ki

sbusszal elindultunk Zafada felé, ahol megnéztük Remete Szent Antal kolostorát, majd a kb. félórai buszozás után elértük magasan a sziklákban lévő barlangját. Áldottam azokat, akik az 1200 lépcsőt megépítették. Nekünk még felmenni sem volt egyszerű. Felülről a buszunk nem is látszott. A barlangba, nagyon keskeny sziklahasadékon lehetett bejutni, leginkább csak karcsúaknak, világítás nélkül, a teljes sötétségen át…

 

Tovább buszoztunk a sivatag és a tengerpart határán, majd befordultunk a sivatagba, ahol Remete Szent Pál kolostorához értünk. Ott szá

momra leírhatatlan élményekben volt részem. Az egyik fotón fehér, és rózsaszín fátyolsáv jelent meg, háttérben fehér elmosódás-fény. Mint hónapokkal később, 2009.02.29.-n megtudtuk

 

Mihály Arkangyaltól:

 

Akiket láttatok, magyarok,

 azok ugyan abból a törzsből valók, mármint akinek a szellemi testét láttátok. Pál köszöntött benneteket ott, akkor. És üzent általatok, itthon maradt társaitoknak. Becsüljétek meg múltatokat, és jelenetekben gondoljatok arra a felelősségre, amely a jövőtökért, és az emberiség jövőjéért titeket terhel, Magyarok.

A története az általatok látott képnek így teljes. Béke és fény legyen veletek.     

 

mih.jpg

 

A képen látható szerzetes, aki végigkísért a két kolostorban, belső meggyőződésem szerint Pál jelenlegi lélekrésze. Csoportvezetőnktől kaptunk egy-egy hegyikristályt azzal, hogy indíttatásunk szerint helyezzük el, akár Egyiptomban, akár máshol. A nálam lévő kristály még a zsebemben töltődött. Már a buszon voltunk, mikor felmerült, hogy adjunk valami ajándékot, szeretetegység szimbólumot a minket kísérő szerzetesnek. De mint kiderült, már kapott. Akkor 

villant be, hogy az eddig őrzött kristály legjobb helye az ő kezében lenne. Később, évek múlva tudtam meg, hogy ez mennyire igaz volt. (A teljes üzenetet majd később ismertetem.) Történt még pár olyan dolog, amit csak hazaérkezésünkkor tudtam észrevenni, megérteni.

 

Még egy csodálatos estét, 

és tengerparti napfelkeltét éltünk át, majd Kairóba, a reptérre indultunk. Volt min gyönyörködnünk, és elmélkednünk a buszozás, és a repülőút alatt. Láttuk a fentről piciny Szegedi dómot esti kivilágításban, s amit Budapest felett csodálhattunk meg, ugyan úgy, mint az Egyiptomi sok-sok élmény, felejthetetlen emlékeket rögzített bennünk.

 

2014.04.27.      

 

Folytatjuk…